Habzás ez is

Ma van mindig, ha nincs holnap.
Álmaim hozzá hajolnak.
Heveskedésem nem érti.
Az a nő. Sem. Én, a férfi.

Aki, ahogy kell. Izomból.
Minden titkokat kikódol.
Kódokat gyárt ő maga is.
Kódolva fakad dalra is.

A vért pumpálja, és dobog.
Vizsgálgathatják doktorok.
Veszélyes, mikor kibeszél.
S veszélyt jelez, ha nincs veszély.

Látszik az oroszlán foga.
Rejtegetné. Ám nincs hova.
Nem tudhatom, csak remélem:
Elfér most is egy tenyéren.

Nem az. De egészen olyan.
Magunk játsszuk el. Komolyan.
Éppen az “i”-n nincs ékezet.
Habzás ez is, bár fékezett.

Kategóriák: Vers Bejelölések: .

3 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Kódolatlanul habzik, méghozzá nem is fékezetten 🙂 Ölellek: Mari

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Örülök, hogy így érzed, drága Mari; köszönöm, hogy jeleztél! 🙂

Vélemény, hozzászólás?