GOMBAFELHŐK

nem látni nem látszani a fej
ahogy kissé oldalra billenve
a képernyőre mered s az óra-
mutató járásával ellentétes
irányban lassan körbefordul
az időről készül hazudni valami
korántsem elfogadhatót hogy
a magány árkaiból mint föld alól
a gombafelhők felnőhessenek
a meseéhes magánmitológiák
a letölthető letiltható virtuális
csodák mindennapi kenyerünk
a távirányítós isten ki majd juszt
se engedi kikapcsolni magát
de az égből mint mocsárba
a légzőgyökerek reményteli
valószerűséggel lóg alá egy
foggal elrágható köldökzsinór
s az ígéret földjének határain
túl egy ablakból minden
hajnalban zene szól

2016. augusztus 28.

"Áramvonalasan" - Lehoczki Katalin fotója

“Áramvonalasan” – Lehoczki Katalin fotója

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Izgalmas, gondolatébresztő vers. nekem is gyakran van ilyen érzésem. baromi jól megfogalmaztad.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Köszönöm, Mari.

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Úgy, úgy, “reményteli valószerűséggel”.

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Megtalátad a vers kulcsát, Tibor.

      🙂

Vélemény, hozzászólás?