Format C

Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.
Számban hűlnek a szavak,
mondhatná őket más is. Akárki.
Megfosztva gesztusaimtól,
jól ismert, begombolt pózaimtól,
hogy titkolhatnám tovább:
cipőmről leporlott a sár,
mert nem jelöltek meg az utak,
amelyeken hiába próbáltam lábnyomot hagyni.
Nem tudtam, nem tudhattam, hogy
fagytól óvott gyökereim alig mélyedtek talajba —
utánam még a vízözön sem.
Nem hittem:
százszor ellenőrzött térkép jelzéseit követve
még mindig eltévedhetek.
Nem tudhattam, hogy érintetlenné tesz érintésed.
Újra kell alkotnom magam.
Még nem tudom, milyen leszek.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária szerint:

    “begombolt póz”… az újra alkotás kőkemény meló…

  2. Bátai Tibor szerint:

    Drága Mari, igen, az…

    Köszönöm hozzámszólásodat!

Vélemény, hozzászólás?