fantomok

ha a barackfa nem veszítené el
szirmait hogyan teremne gyümölcsöt
mégsem felejti a fölé borult eget és
a belé ömlő fény tisztaságát

*

tapintatos a kert
nem kérdez semmit rólad
megőrizte magát helyetted
ennek a tavasznak

*

kampányol az idő most
a tavasszal hitegeti a virágokat
már késő a jácintok tegnap
száműztek szótárukból szavakat
nincs majd talán bárcsak

*

amikor az azután-ba nyílik a kapu
a virágoknak változatlanul
az öntözőkannából locsolt víz lódít esőt
a hangok illatos cseppé oldódnak a lombban
tegnapok és holnapok romjai alatt
szökevény szavak két törékeny sóhajtás
között köddé válnak költeménybe
méltatlan fantomok

*

a szerelem havakban tündöklő táj
fölötte áttetszőn lebeg az idő
beazonosítható évszak érvényes
vihar-előrejelzésekkel félpár zokni
a szárába hímzett jel ellenére
páratlan a szerelem ismeretlen
dimenzióba átesett szemüveg
biztos hogy itt van valahol még
sincs sehol a szerelem a hamisítás
megelőzésére szűztiszta papírlapon
mesteri vízjel kizárólag a fény felé
fordítva látható

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Gyönyörű fantomok 🙂

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Vacskám… ömp4444444444madarad

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Az.
    Mesteri vízjel.
    Nekünk is fény felé fordítottad.

Vélemény, hozzászólás?