Esőanyám

anyám úgy mosta a
hegyeket hogy minden
egyes érintése
zöldellő réteket teremtett
a hideg sziklák közé

háta ráhajlott a hullámzó
erdőkre – a madárdal ilyenkor
feloldódott az ágakon

amikor szomorú volt
a patakok megáradtak és
mindig elöntötték az udvart

nehéz estéken inkább
csak felsóhajtott
és a holdfényt dézsába öntve
mosta a lusta várost

kishúgom álmában
néha a felhőkben járt –
egy reggel azt mondta, mamáról
álmodott – napraforgók közt
szárítgatta
anya patakzó haját

Kategóriák: Vers.

7 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Ötletes-hangulatos képek, sorok.

    1. Banfai Zsolt Banfai Zsolt szerint:

      Köszönöm, kedves Tibor, örülök ha tetszik.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nagyon szeretem ezt a versedet, Zsolt. megkapó képei anyásan dédelgetnek.

    1. Banfai Zsolt Banfai Zsolt szerint:

      Drága Mari, örülök és szívből köszönöm!

    1. Banfai Zsolt Banfai Zsolt szerint:

      Kedves Vali!
      Nagyon szépen köszönöm. Megtisztelsz. 🙂

Vélemény, hozzászólás?