ÉN(ek)

csupán megszokásból törődök velem
eljövök hozzám itatom etetem
s ha beomlott kiásom a romok alól

viszem hozom az emlékeket vetítek
megkeresem ami szerinte nincs meg
életben tartom pedig élhetetlen

fárasztó állandóan figyelni rá
hogy ne csináljon valami hülyeséget
mert hiába röpültek el az évek

hajlamos kamasznak gondolni magát
juventus ventus mondogatja és nekivág
akár a tengernek is bár nem tud úszni

többször gondoltam rá hogy cserbenhagyom
vártam mikor érkezik meg az alkalom
és mikor megjött mégis maradtam

talán kötelességtudat talán sajnálat
fogott itt de már végig vele leszek
és itatom etetem kiásom amíg még lehet

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Már a Dezertálsz-szövegem kapcsán írott Panelsziget versed is hihetetlenül szuggesztíven (és persze: képszerűen) érzékeltette számomra azt a szimultaneitást, amely legkésőbb 3–4 éve gondolati síkon is visszatérően foglalkoztat, de amelyről a 4–-5 éves koromra tehető első „én-élményekig” visszamenőleg vannak mentális emlékeim és élményeim: milyen lehet(ne) úgy belebújni valaki más bőrébe, hogy én mégis én maradok, a magam emlékeivel és tudatával; vagy milyen lehet egyszerre több helyen, több szituációban többfélének lenni?

    Mostani soraiddal még néhány lapáttal sikerült rátenned erre, Barátom.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    ezzel a Juventus ventus-szal még Ikarosz is felrémlett nekem… az ifjúság olyan mint a szél, mindig repülni akar. elválaszthatatlan benned a gyermeki én a felnőttől.. de akkor ezek szerint szeretnek az istenek, ha meghagynak lelkeden belül utazgató gyermeknek, Istvándorom. Holnap találkozunk a Rátkaiban. Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?