Elfelejthetetlen

ami volt minden
arcok történések egyenletek
Idő-mozsárban összetört gyöngyszemekké lesznek
többé föl nem fűzhetők
könnyű porként elfújja őket a felejtés
az emlékezés mélyében csupán egy-egy
nagyobb darab mi megragad
s mikor éjjel átizzadva fölriadsz és keresed
a villanykapcsolót de kezed hűvös sziklát tapint
és barlangrésen át látod a csillagtüskés külvilágot
a parkoló autó féklámpái úgy bámulnak rád
mint két haragtól vöröslő medveszem
a távolból akár elejtett zsákmányállat
riasztó sivalkodása kaszabolja a csendet
megbénít egy elfelejthetetlen ősi tapasztalat
a félelem

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “barlangrésen át látod”

    Íme az atavizmus működése, beleértve ama ősí tapasztalat öntudatlan előhívását is…

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    “csillagtüskés külvilág” csak Te tudsz ilyet, Istvándorom… ölellek: KedvesMarid

  3. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Hát van mit tanulni Tőled 🙂

Vélemény, hozzászólás?