el nem küldött levél

amikor az éjszaka elrágja a nappal köldökzsinórját,
akkor kezdődnek az igazi álmok, amiket én irányítok.
a valóság kellékei között szófogadó szavakat sugároz
az értelem. elmúlás nélkül gondolok rád. folyamatos
jelenidőben zuhog szemhéjam alá rólad a kép.
pórusaidban új életre kel a nyár, szabad rétjén
meztelen táncol a törvényeket fölülíró szenvedély,
hőjétől megszilárdul ez a költemény. ceremóniáktól
mentes ünnepként beszélek rólad, s ha mégis elragad
a hév, emléked forró hajlatába simulok, kitakarom
magunkat, hogy a hűs levegő friss oxigént cserélhessen
vágyunk sejtjeivel. nem törődünk az ízületekben
szenvtelenül kopó ifjúsággal, isten malmaival, amik
gyorsabban őrlik az időt, amit együtt tölthetünk.
önfeledten kalandozunk egymás testén, a napszakok
rajongva vesznek körül bennünket. el nem küldött levél
vagyunk, ami túléli a feladót és a címzettet.

Kategóriák: Vers.

13 hozzászólás

  1. Nemeti Vas Katalin szerint:

    Ez elképesztő! Méghogy véletlen 🙂 Gyönyörű képek, méltók az érzéshez 🙂 Ölellek és örülök, hogy olvashattam 🙂 mp. Vacskád

    1. Pethes Mária szerint:

      Drága Vacs, jöttöd nekem volt öröm, ahogy mindig is öröm vagy… köszönöm értő-érző olvasásod, s hogy együtt vagy velem most is, amikor boldog képeimmel jövök… eleget tapasztaltam a hiábavalóságot… de úgy van az, hogy a boldogságot is csak akkor képes felismerni az ember, ha volt része az ellenkezőjében is… mint tudjuk, nekem volt… de hát kinek nem? ömp4444444444444madarad

  2. lukacsibolya szerint:

    Ez gyönyörűszép, Marim! Sok ilyet szeretnék még olvasni!!!!

    1. Pethes Mária szerint:

      Drága Ibikém, én pedig szívemből mondom: sok ilyen ihletésű verset szeretnék még írni 🙂 Ölellek!

  3. Bátai Tibor szerint:

    törvényeket fölülíró

    TÚLÉLI

  4. Vajdics Anikó szerint:

    “el nem küldött levél
    vagyunk, ami túléli a feladót és a címzettet.”

    Csattan, mint egy szép pofon.

    1. Pethes Mária szerint:

      Huh, pedig nm pofonnak szántam 😀

  5. Kőhalmi Ildikó szerint:

    A változás csalhatatlan jele, ha az ember elhagyja a régi szavait és újakat kombinál.

    1. Pethes Mária szerint:

      Ideje volna már, azt mondod, KŐm? merengőzöm ezen…

  6. Kovács József Hontalan szerint:

    Fájnak ezek a sorok, Donitám, megöli reményemet. De közben boldog is vagyok, mert nem vagy magányos, hála légyen annak, aki ilyen nagy versre ihletett. Mindörökké Jocinkéd

  7. Gősi Vali szerint:

    “önfeledten kalandozunk egymás testén, a napszakok
    rajongva vesznek körül bennünket. el nem küldött levél
    vagyunk, ami túléli a feladót és a címzettet.”
    Újabb csoda… 🙂 Ölelés: Vali

    1. Pethes Mária szerint:

      Köszönlek, drága Valikám. boldog vagyok, hogy rád találtak gondolataim. Ölellek: Marid

Vélemény, hozzászólás?