Égbárka

túl közel jönnek túl közel roppant nyomás
viselhetetlen vadak dohos föld számozott
napok tülekedés koncért helyért megállás
nélkül beékelődni az őrületbe ugyanaz mint
eltűnni az összemorzsolt völgyekkel együtt
menjünk el innen induljunk mielőtt túlforog
a veszejtő idő fel és kifelé a lökdösődésből
csillagképek erdején keresztül emelkedünk
elmaradnak a fénykarú fák is el a szorongás
meg az aggodalom mintha föld alá mintha
levegőbe foszlánnyá lesz és elenyészik a
félelem tízezer arca holt nyelvek feltámadása
szavak őseredeti jelentése tiszta gesztusok
átmos a lélegzés örökös mantrája egy vérkör
egy mítosz egy szabadulás ez a térszeglet ez
a magasság és a formálódás ragyogó csendje
üdvözlet az újra érkezőnek kitárom magam
s a dombok hullámverése egyszerre eláll

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “lélekutazás”

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Fantasztikus sodrása van! de a leütés nem ereszt:
    “ez
    a magasság és a formálódás ragyogó csendje
    üdvözlet az újra érkezőnek kitárom magam
    s a dombok hullámverése egyszerre eláll”

    és visszhangzik bennem… “ez a magasság”

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Egy szuszra olvasom mindig a verseidet. Már előre mély levegőt kell vennem. Kész légzőgyakorlat.

Vélemény, hozzászólás?