dal a krónikásért – Gabriel Garcia Marquezért

évszakok hullnak az idő medrébe
vérnyomás-ingadozásos hétköznapok
gombostűi a pontos térképen a nap
izzó függőónja vízeret jelez a délutánok
betonalapzatában mint levelek fonákján
meztelen csiga fény tapad az ablakokra
elérhetetlen messzeségbe hátráló hegyek
meséjét várja a város

lombok között mozdul a végzet
a Tóparton egymás hangját keresik a kövek
hullámok tökéletesítik formájukat minden
visszhang összeér gépiesen ürül a kor zaja
kezdődik egy újabb tévedés közömbös légtér
kupolája alatt elképesztő esőkbe fulladt virágok
hazatérő madárcsapat üdvrivalgásában
a búcsúzás hangneme

ki illeszti a teljesség álmát a csillagképekbe
ki vállal részt a balsorsból ki szövi erőtlen
szavakba a reményt ki beszél érthető nyelven
a végtelen pillanat dicsőségéről és a megmaradás
törvényéről ki viseli el a boldogság ismerete
nélkül a magányt ki írja meg a félbemaradt
kéziratot ami fölött lidércként lebegnek
az emlékezés porszemei

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    ki illeszti a teljesség álmát a csillagképekbe

    gyönyörűen emlékezel rá és róla

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Az egyik nagy kedvencem volt… igaz, hogy teljes életet élhetett, megkapott mindent, amire egy ember vágyhat, sikert, elismerést, boldogságot… máris hiányzik, hogy nem fog több remekművet írni.

  2. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    “lidércként lebegnek
    az emlékezés porszemei”
    De gyönyörű kép. Méltó emlékezés. Úgy szeretem, ahogy kifejezed csodálatra méltó érzéseidet! Ölellek és mp. Vacskád

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Én pedig szívből köszönöm, drága Vacskám, hogy mindig alámerítkezel gondolataimban… ölellek, ömp44444444444444madarad

Vélemény, hozzászólás?