Csicskás világ

hol vannak olykor az angyalok
ha rajba állnak a hulló csillagok
és csapódnak a rémült szemekbe
repeszei a sorsnak

jelented alássan
retinám tépve

világtalan rogysz térdre
tiport szirmok közt fájdalom hörög
zúgó keselyű sereg köröz

lövészárokban görnyed
a viseltes had
és vedlik az élet
angyalbőröket
rongyos menték alatt a rettegés kuporog
és zokog
zokogva szórja fészkéből a halált

mi lenne ha a pillanatot megállítanám
és eléd teríteném házad pázsitját
hoznám a kerti csapot
melyet most zár el asszonyod
a nyikorgó kiskaput
és az ösvényt mely fiad elé fut
hoznám neked
csak ne szórd a halált
már lőporfüst a torkokon
és szivárog tovább
lomhán
az abrakolt félelem
árokba szorult a förtelem
mi lesz veled te rongyolt félteke
ha vérben áztatod a veszteglő időt

hallod
nyüszít már a csicskás világ
hol vannak ilyenkor az angyalok

kitárom ablakom
miféle emlék szövi zavarom
vagy álom ez hogy látni véllek
angyalbőrben
ragyognak rajtad a csillagok
nézd szépunokád az udvaron
épp most nyitja a kerti csapot

2014.07.12.

Kategóriák: Vers.

10 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Itt is nagy örömmel olvastam, kedves Vincze!

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Szép jó reggelt, hűséges olvasóm 🙂

  2. Vajdics Anikó szerint:

    “abrakolt félelem”

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Tetszik, vagy ellenkezőleg? 🙂

  3. Pethes Mária szerint:

    Őszinte leszek, én örülök, hogy nem formáztad meg ezt a verset, így sokkal jobban ‘képben’ maradtam, Vincze 🙂

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Huncut egy Asszonya vagy a HÁZ-nak 🙂

  4. Farkas Molnar Peter szerint:

    A formázástól függetlenül, ugyanúgy elszorít itt is. A leütést olvasva –
    “nézd szépunokád az udvaron
    épp most nyitja a kerti csapot” – pedig az ember felszisszen és olvassa újra.

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Péter! “Felszisszenésedet” köszönöm! Baráti üdvözlettel,
      Vincze

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Péter! Értékelő szavadat köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?