Az asszony

Az asszony, aki szeretett engem,
az anyám volt. Most fönn él a Mennyben.
Ám némely nyáralkonyon a függöny, ha lebben,
a keskeny ablakrésen át a langymelegben

Ő simítja hűvösre arcom.
És eljön olykor, ha nem alszom
el, ha fájok, ha lázálmok
gyötörnek, magány, netán „egzitálok”.

És van, hogy csak úgy a fotelemben ül
(ok nélkül), s van, hogy a szívemen belül.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    nagyon szép Anyás-vers! köszönöm, hogy elhoztad az alkoTÓházba!

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Drága Mária!
      Régóta nem írtam, most ez “csak úgy” kijött belőlem, s hová hoztam volna máshová, mint a kedvenceimhez?!

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Mélyen megérintettek soraid, kedves László.

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Köszönöm, Tibor!
      Tudom, hogy nyomon követsz (mint ahogyan én is Téged), amiért hálás vagyok.

Vélemény, hozzászólás?