Az árvaság Mona Lisája

az árvaság mona lisája vagy. mivé lesz
arcodon a világszép mosoly? örökké egyedül
állsz, semmi kis remények északi fénye vesz
körül. hited miféle újjászületéshez ad jogot?
karod ezerfelé ágazó gyökér. szíved a béke
fölrobbantott kikötője. magas homlokod mögött
léket kapott évek süllyednek, tenyered a némaság
‘hangjelzést adni kötelező’ táblája, tekinteted
futófénye száz kilométert átfogó viharjelző.
hová örvénylik az időben torzíthatatlan
szépséged? hiányod naponta kilakoltatja
gondolataimat. hogyan köszönjem meg létem
misztériumát? életem végrendelete vagy,
ölelésed nélkül halálig szegényedek, Anyám.

*
megjelent A végtelen képmásai című kötetben, 2014-ben

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “hiányod naponta kilakoltatja
    gondolataimat”

    Meg az sor is, amit Tibor már idézett.

    És persze az egész, úgy, ahogy!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm mindenkori figyelmedet, Anikó.

  2. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Minden sorában van valami, ami megrendít, ami elgondolkodtat, ami ad. Csodálatos vers! Köszönöm, hogy olvashattam!

Vélemény, hozzászólás?