AZ ÁRVASÁG ARITMIÁJA – PARDI ANNÁNAK

Hallgatásod egyszárnyú ablakán
áttetszik a magány aszimmetrikus
titkosírása. Búcsúzások sivár partjain
keresed a gyermekkor házát. A biztonság
visszhangja megtéveszt, és amikor azt hiszed,
végre megtaláltad, felszívódik
mint tündöklő szivárvány.

*

Folyton vázlat vagy, a tárgyas igeragozást gyakorolja
rajtad az élet. Liliomok szoprán szólójában rekedsz,
halottak becéző szavait iszod.
Anyád karja a szeretet országútja.
Rég elporladt. Mindig különféle feltételeket
szab a holnap. Már nagyon unod.

*

Reggelre újra kiássa magát a kert földjéből
a távolság. Ne félj, ez a dübbenés csak egy
tévesztett ritmus a szívedben.
Az árvaság aritmiája.
Gyakran megesik ilyen elnéptelenedett napokon,
amikor lemondasz arról, hogy áttörd az ifjúság
felé az elmúlás falát. Ülj nyugodtan, ahogy
temetők padján az özvegyek, és ne bánkódj azon,
hogy a fény kedvére csúfot űz ráncokat termő arcodból.

*

Dér szitál a mennyországból. Anyád sírdogál,
mert egy hajnalban rád is rád teríti köntösét
a halál. A nyugtalan óra foszforeszkáló számlapján
még egyszer fölizzik körbejárásaid térképe.
Áttűnsz múltidőbe. Őrizetlenül hagyott
jegenyefák harangoznak érted.

*

Összes partodat feladtad a cselekvés szabadságáért.
Most végtelen tengernapok hullámain lebegsz és
sehol egy emberszabású sziget, ahol véget érne
végre ez az örökös himbálódzás.

*

Isten diktálását jegyzeteli egy traktor a szántóföldre.
Vetés-aratás-élet. Az ég képernyőjén adásszünetjel
a Nap. Egy nyárfa egyensúlyvesztésétől megbillen a táj.
Szélütött város kapaszkodik a fasor korlátjába.
Valószerűtlenségszámítást végez az agapanthus virág.
Már tudja, semmi köze a szerelemhez.

*

Megértő veled az utca, kigyújtja fényét
minden utcalámpa. Milyen látványos
a párhuzamosok kivilágított találkozása!



Megjegyzés:
megjelent az Egy vagy a közös térrel című kötetben, 2014-ben
a könyv megrendelhető: info@alkoto-haz.hu

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Összes partodat feladtad a cselekvés szabadságáért.
    Most végtelen tengernapok hullámain lebegsz és
    sehol egy emberszabású sziget, ahol véget érne
    végre ez az örökös himbálódzás.”

    Szívembe találtál megint, drága Mari…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, hogy tehettem, Tibor…

Vélemény, hozzászólás?