Árbóckosárból

abockosar

avagy a kulcsmásoló dala

azt hittem
ha virágba borítom a fákat
tán a madarak is magasabbra szállnak

s hittem azt is
ha megfejtem a csermelyt
-a bölcs csacsogást-
tompíthatok majd minden
kavics csobbanást

hát ne zokogjatok

s lám
a sólyákon ha imbolyognak fények
nyirkos deszkákra égnek
haldokló lidércfények

s szellemhajók settenkednek
hosszú sorban
feszített vitorlát öltve
– nem tudják még-
kifogtam belőle rég
mind a szelet
tépáztak már eleget

s kísértenek most hánykolódva
ködrongyos feszületek

holt flotta

görnyed a kulcsmásoló
zokogva

hitte
ha virágba borítja a fákat
tán a madarak is magasabbra szállnak

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “… s szellemhajók settenkednek
    hosszú sorban
    feszített vitorlát öltve
    – nem tudják még-
    kifogtam belőle rég
    mind a szelet
    tépáztak már eleget…”

    Misztikus, mint egy ködből kibontakozó várrom vagy mint egy …szellemhajó.

    Ám a kulcsmásoló minden bánata ellenére is úgy gondolom, OLYKOR (ha természetesen nem is mindig) jól hitte.

    (És persze EZ IS ok lehet a bánatra…)

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Tibor! Figyelmed megtisztelő a számomra!

Vélemény, hozzászólás?