Apák jogartöredéke

szívünk alatti
lepkegubók az arcok
emlékek gyönge keltetői

mert a fájdalom
mérgezett csőrű madarával
homlokunkba csípett
és fészket épített a sebbe

a tárgyak átlényegültek
vízeséseink fölött feszes
kötélen táncol a múltidő

az éjszaka ponyvái megtelnek
riadt apa-arcú csillagokkal
a Hold ezüst szemöldököt növeszt
de hajnalra beomlik a
mindenség-rozsdás királyság
hiába mentené a köd parafája

és itt állunk országot örökölve
jaj-palástban jaj-koronával
s gerincünk apánk jogartöredéke

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    az örökség szépsége — és terhe…
    Gratulálok, Barátom!

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Csodálatos költemény.. és bárcsak sokakban megfoganna az üzenete, hogy az ősök, az idősek tisztelete, megbecsülése visszatérjen, ne azt verjék a fiatalok fejébe, hogy nyűg vagyunk a nyakukon.

Vélemény, hozzászólás?