álmok plüsstapétás szobája

bolyong, eszmék zavaros sűrűjében. az idő
rostjába hatol, de magán kívül már nem
harcol senkiért. füvek örvényébe gázol,
koldus költő, utca bolondja, szája reménytől
cserepes. hétköznapok vérpadja várja,
kigombolja léte nyűtt kabátját: ide lőjetek!
elvérzik mellén anyja rózsája. odaláncolja
magát a városkapuhoz: mennyi pinokkió,
mondja. nem érti, mit beszélnek.

lármáznak benne az álmok. a piactéren
elszavalja a madarak utolsó sóhaját,
pontosan ismeri elhomályosuló tekintetüket,
tudja, mikor buknak le fagyottan a tornyok
tövébe. tudja, majd a hiánya jellegtelen vidéki
várossá tarolja a tájat, hisz ő az eleven csoda:
a zuhanást túlélő ikarusz, viharvert aktatáskában
cipeli kerub-kellékeit. adjatok hálát neki,
szárnyával lesöpri a port az időtlenségről.

értelmet sóhajt a csonthéjas éjszakába,
verseit rózsák felvérzett torkába cseppenti.
ő a fény dajkája, zsoltárt dalol róla a hívő
hitetleneknek. lázas éjszakák homlokára
vágyai vizes borogatását teszi, ködök
délibábjába megidézi boldog nyarak
rétjeit. szemhéja alól pipacsok muzsikája
zuhog, lélegzete lajtorjáján fölkapaszkodik
az öröklétbe a szerelem.

sétálgat az álmok plüsstapétás szobáiban,
felajánlja életét fekete kalapjának, amitől csak
a halál szabadítja meg. bánata bárkáját látja
távolodni a Folyón. mindig itt ül az innenső
parton, fejét fénydiadém koszorúzza. felvágja
portósan visszaküldött kéziratának ütőerét, örül,
nem kell elköteleződnie semmilyen gyülekezethez.
lefekvés előtt értetek imádkozik. a sötétséget
gyűlöli, nem kapcsolja le az olvasólámpát.

*
megjelent A szabadság ikonjai című kötetemben, 2016-ban

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Igen, drága Mari, fölkapaszkodik, itt is, most is, ezekben a sorokban is.

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Az ALKOTÓHÁZat úgy képzelem el, mint egy jelenetet a “Csodás álmok jönnek” világából ___ kiapadhatatlan ihlet források monden felé, és mérhetetlen nyugalom ___ az ember leül a lépcsőfokokra és már csörgedeznek is felé az ötletek, a rímek, a gondolatok ____ KIAPADHATATLAN VAGY és jó ez így! 🙂

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      amikor megálmodtam az alkoTÓházat, én is így képzeltem el, Vincze 🙂 és megadá az ég… ehhez persze ilyen remek alkoTÓtársak kellettek, mint Te/Ti. a kiapadhatatlanságról csak annyit, hogy remélem, de ha mégsem, akkor kerülnek sorra a válogatott verseskönyvek 😀 Ölellek szeretettel!

  3. Vékony Andor Vékony Andor szerint:

    ilyen hosszú vershez nekem több nap kell,de megérte

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Andor, hogy nem bántad meg a versemre szánt időt 🙂

Vélemény, hozzászólás?