Ahogy van

ugyanabban a városban éltünk
a városban ahol minden megtörtént már
az alatta elterülő világok rétegeiben
többnyire gyalázatosan egyszerű az ember
belevész a folytonos ismétlődésbe és a
történetbe amire máshonnan emlékszünk
mindannyian vaskoriak őrült vagabundok
öröklött minták primitív rítusok könnyű
siker ˗ fogadó az instant megváltáshoz

ugyanabban az érában éltünk lámpással
éjjel hunyorogva nappal némelykor erőnek
erejével aztán valahogy láttam egy kézből
vizet fakadni hát odahordtam a begyűjtött
magot most gazdag mezőnk van a város
szigorú falain kívül mindennapi kenyér
menedék morzsányi élet és a szövetség
ami a romlás különböző formái között a
szabadon áramló idők végezetéig őrködik

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Kőhalmi Ildikó szerint:

    .
    Ez csak egy teszt.

  2. Bátai Tibor szerint:

    Örülök, hogy így tesztelted (az oldalt). 🙂

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm, Tibor!

  3. Pethes Mária szerint:

    Juj, de örülök! ez nem teszt! Így jó, “Ahogy van”…

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Csak azt próbáltam, hogy ha én vagyok az első hozzászóló, akkor a FB-on az én fotómmal jelenik meg a vers.

        1. Kőhalmi Ildikó szerint:

          Igen, így van. És elég neki egy pont, csak legyen valami.

  4. Vajdics Anikó szerint:

    Örülök a visszatérésednek, Ildikó. Te vagy az egyik költői példaképem. A.

Vélemény, hozzászólás?