birtokba vette a ma a tegnap nevét
a jelzők kifordították bőréből a szerelmet
jövevényszavak vesztegették meg a hangokat

túl jó voltál erre a világra túl magabiztos
hogy beléd szeressen egy télálló virág
örökbe akart fogadni egy galamb nem tudta
hogy megkötözhetetlen a szabadság

agysejtjeid őrületes sebességgel működtek
jó előre számoltál azzal a vonással amivel
mindig áthúzták számításaidat a változatlanság
élőszobra neked a fenn végleg a lenn maradt

kirabolt szókincsedbe hallgatózom
emlékezetemben alszod örök álmodat
verítékemben felolvad a savanyú idő