A szerelem életrajza

A szerelem életrajza nem tartalmazza
a kísértések és a sóvárgások erejét, ha
váratlanul lecsap rád annak az illata,
aki még ott kóvályog benned, betegen

a várakozástól, mert nem mész utána.
Ez a dal neki szól, és mindenki másnak,
akit magára hagytak. Elmúlik ez is.
Ahogy minden. Az emlékek elitcsapatai

belefáradnak a tisztelgésbe. Ahogyan
csigában a tenger, zúg füledben
a kétségbeesés. Hogy egyedül maradsz.
Nem értelek. Végre egy biztos dolog

az életedben. Hajnalra úgyis minden
örökké százszor eldúdolt sanzonná válik,
és csak két üres pohár, meg egy feldőlt
Tequilás üveg tanúskodik az asztalon.

(Megjelent: Aláírom a Szabadságteret c. kötetemben, 2012-ben
az alkoTóház gondozásában, a könyv megrendelhető: info@alkoto-haz.hu)
előadja: Faragó Nóra
zene: Michel Legrand-Les Parapluies de Cherbourg (1964)

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “Az emlékek elitcsapatai

    belefáradnak a tisztelgésbe.”

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm hogy versemből rád találhatott ez a gondolat.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Éppen azt emeltem volna, mint Anikó, drága Mari.

    Hozzáteszem: ám tisztelgésüknek dokumentált eredménye itt (is) olvasható.

  3. Kolumbán Jenő Kolumbán Jenő szerint:

    Szép vers. “Hajnalra úgyis minden örökké százszor eldúdolt sanzonná válik,…”

    Ez így van, sajnos.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, hogy rád találhatott ez a gondolatom.

Vélemény, hozzászólás?