A sírok őrzői

avar_02

         „ Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek… ” K.S.

görnyedtek már a sírok őrzői
az avar fölé zsugorodók
         matató apró seprűkkel
         tábori széken
         hangtalan
egyre közelebb hajlanak
         fedkövet csókol már
         fáradt homlokuk

         megpihennének

ágaskodó domboldalon
kapaszkodnak a fejfák
         a csukló gyertyafénybe

és görnyed a szél szórta világ is
         ha megáll árván
         hant közelben
könnyezik az őszi bánat
         hulló szirmok
         fohászai a maradásnak

mécsesbe zárva tengernyi láng
         mint törékeny pallók az odaátra

lopakodik rajtuk a múlt dorgálása

2008.11.06.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “és görnyed a szél szórta világ is”
    Lúdbőrőztetően emlékezel kedves Vincze.

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Tibor! Véleményedért ezer köszönet! 🙂

  2. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “mécsesbe zárva tengernyi láng
    mint törékeny pallók az odaátra

    lopakodik rajtuk a múlt dorgálása”

Vélemény, hozzászólás?