itt szivárog erem el
		          te krónikás kehely
	minden cseppjét fogd csak fel
	és jöjj véremnek vére
	cselekedjünk hát
		          épebb világot
	irtsunk ki minden átkot
	foglaljunk újból hont
	ha már emez
		          a vezérekről lekopott
	minő mez
		          lekopott
	ejtsük meg szerét
	rongyolt dolgainknak
	és szivárogjon vissza a lecsapolt vér is
		          lássák
		          nem csak ennyit ér itt
	lehetnék ismét pákász
	senkinek szolgája
		          zsombékok királya
	simuljon talpam alá az ingovány
	ha kapaszkodik belém
	a lápi bot
		          támaszom jogán
		          tanácsot csak magamnak oszthatok
	pihentetve a bográcsot
	ott a horgas szolgafán
	lelkem szekálja még a faragott szókat
		          cserdítésre késznek
	durranjon hát a sudár
		          a józan észnek
	ide kürtösök
	ide dobverők
		          hírnek vivői tétessen közzé
	kerestetik a legjobb terelő
	és áll is mind a csás oldalra
	ökör nógatónak	
	hömpölyögjünk gyepről gyepre
	ültessünk somot
		          mogyorót
	hadd teremjen a legjobb bot
	ha kérgében szárad
		          tán majd nem is hasad
	és nyúzottan edződik parázs felett
		          elevennek
	hurkoljunk hát tellenget nyakába
	a toporgó létnek	
táncoltatónak
2008.04.19.

Brávó! időtálló gondolataid ma is messzire hangzanak, Vincze.
“cselekedjünk hát
épebb világot”
ideje… nagyon ideje van.
Légy ügyes ma! 😀
“ide kürtösök
ide dobverők
…………..hírnek vivői tétessen közzé
kerestetik a legjobb terelő”
Ahogy Mari írta, messzehangzóan szerét ejtetted, kedves Vincze.
Szívből gratulálok!