a nyolcszáznegyvenhetedik napon

porszénfekete éj. szitaszitapéntek.
egyszer felvirrad a nyugalomnap,
amikor nem élezik magukat
tovább a fiókban a kések.

beteglelkű táj. nem érzékelik az időt
az utcák, mintha egy óriás számlap
nélküli órán feküdnének a semmi-
perceken pörgő jegenye-mutatók alatt.

jön a vihar, légrétegek csikorognak,
csattogva nyitja-zárja rácsos kapuját
a ciánkék ég. idegesen pislogó utcalámpa
lesi, ahogy keserűség rozsdál a kerítéseken.

a híg térben helikopter szitakötőszárnya
berreg, térképkészítők jegyzetelik a cserepes
mezők panaszait. túl sok fény a kimondott
szavakban. mellébeszélések porfelhője
kavarog, és a zsíros föld alatt félelmetesek
a magok hangrobbanásai.

a természet trükközik: szitáló ködhüvelybe
dugja a virágok kicsorbult kardjait. ó, béke
ó, béke! nyolcszáznegyvenhetedik napja
áll a Szabadságszínpad. sírások lövedékei
záporoznak, a szív mélyebb üregeibe ássa
magát a gyász.

balsors a boldogok védelmezője,
mert tudják, a végtisztességet nem kapott
halottaknak legfeketébb az árnyéka. este
a túlélők visszafojtottan lélegeznek árván
és még halandóbban.

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “sírások lövedékei
    záporoznak, a szív mélyebb üregeibe ássa
    magát a gyász.”

    Szavak nélkül – szeretettel…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, én is ölellek, végtelen szeretettel!

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “egyszer felvirrad”, drága Mari.
    Te is keltegeted (azt) a Napot (és napot).

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, hogy a kitartásra biztatsz, drága Barátom.

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “nem élezik magukat
    tovább a fiókban a kések” – ez a két sor mégis a szívembe hatolt

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, hogy így történhetett, Anikó.

Vélemény, hozzászólás?