a lét legszebb partjáig

bal vállamon alszol
ismered az illúziók összes szakadékát
nappalok veszteségei elől
biztonságba álmodod magad
mozduló csípőm a szeretés birodalma
becéző ujjaim szertefutnak hátadon
de alig oldja el a hajnal az éjszaka
gyászszalagjairól a csillagképeket elmész

hogyan feleljek a mi vagyok neked kérdésre
majd megírom hogy álmom előérzete
a reggel ígéretének közeledése dalok tiszta
forrása minden sírást elmosó
senkihez sem kötődő szabad folyó
boldog görbület a sors tenyerén
a függetlenség párlata a visszatérés jeleként
két kő közé szorult pipacsmag vagy

rövid ideig még leheletemben lehetsz
ártatlan illatodba vegyszer nem vegyül
arcod szorosan nyakam hajlatába ékeled
mellemre teszed bal kezed mint
a tulajdon pecsétjét dicsértessél mert
halandóságomat feledteted aztán siess
egy kedvező tajték vár rád hogy a lét
legszebb partjáig repítse vitorlád

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Meghatottak a válaszaid, Drága Mari…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Kettőnk között legyen mondva, a címzettet is 🙂 köszönöm, Tibor, hogy híven figyelemmel kísérsz.

  2. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Benne van minden, mi elmondható, s az is, ami nem 🙂 Gyönyörű gondolatok. Bal válladon, persze a szív felől 🙂 hol máshol? S a válaszok arra a bizonyos kérdésre a mindenséget mintázzák. Csodaszép. Mondom én, így kell, így lehet ÍRNI! 🙂 Mp. Vacskád

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Vacskám, köszönöm, hogy érző szívedbe fogadtad gondolataimat. persze ez mindig így van/volt/lesz 🙂 szavaidat is köszönöm, túlzásokba azért ne ess 😀 ömp44444444444444madarad

Vélemény, hozzászólás?