A kígyó szeme

levedlem azt a bőrt és levedlem azt
a nézést amivel kényszerít lássam
mit láttatni akar levedlem kísértéseit
gonosz mesterkedését az őrületben
téboly ez megalázó és viselhetetlen
belülről izzó mellkas vassal átütött
üvöltözés és vádaskodások helyett a
visszafojtott indulatok néma görcse
mikor a szem zavarosodik és a tudat
ha tekintete megfogan felfal iszonyú
torzszülöttje ismerem örvénylő hátát
sima hasát legjobban égő-zöld szemét
nem szólítottam nem neveztem mégis
ideszegődik olyankor lángokkal állít
szégyenembe felemészt józanságot
veretlenséget kivetkőztet lealacsonyít
féken tartani nem csak tagadni lehet
titkolni képtelenség elvakítani végzetes
nem menekül a gyűlölettől rabjává tesz
a képzelgésnek kezdettől küzdök ellene
de most levedlem ezt a bőrt levedlem
ezt a nézést bezárom a kígyó szemeit

Kategóriák: Vers.

7 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    De jó is lenne, ha megtehetnénk… vagy legalább többen megtennék. nem cincálom szét a versed, KŐm, hagyom, hadd ragadjon magával, és sodorjon ki a bőrömből és az “égő-zöld szem” nézéséből.

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Muszáj, muszáj, muszáj. Egyszerűen nem lehet egy bőrben élni vele.

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Nem csodálom, hogy Mária eme kígyószem bűvöletébe került. Sodort engem is! 🙂

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm, Vincze!

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Remek, ahogyan előkészítetted a vedlős csattanót, amely aztán valósággal robban…

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Örülök, hogy így érzed, Tibor!

  4. Avatar Mityka szerint:

    aztán új bőr, új szem – új kígyó
    és
    siklunk a végtelenbe

Vélemény, hozzászólás?