a Jelen héja alatt

madarak árnyékával fedett röpülés
itt-ott fények a szúette palettán
a festő álmát görgeti a hegyre
bemázolt arcú Sziszüphosz
a költő parázson szavakat melenget

te mit vársz a csodákat puttonyába
tette és elvitte egy születésnap
a hidakat szétrágták a folyók
a folyókat fölszívta a tengerhez-igyekvés
a medreket befutotta a fű
csak néhány szálka emlékeztet
hogy itt halak éltek és köveket
görgetett a sodrás most a fű közt
hiába keresed a csobbanást
mit egykor te hagytál a folyóban

emlékek vagy álmok ki kellene
bogozni végre fölemelni és lelógatni
mint egykor a földigilisztát és
nézni miként tekereg ami elmúlt
majd elengedni és látni hogyan
fúrja be magát a jelen héja alá

a délután izzó cipzárja már behúzva
az éjszaka hullazsákjában nem látszik
a délidő arca sem a tó a fűzfák
és kedvenc jegenyéden a szarkafészek
ami pislákol apró bogár csak

messze

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    De: pislákol, és még látjuk, Barátom.

    Most is remek képekkel mondtad el.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Mindig elvarázsolnak a képeid, Istvánorom. Ölellek: KedvesMarid

  3. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    A parázsod szépen melengeti ezeket a szavakat …

Vélemény, hozzászólás?