A HŰTLEN

minden halál az életre tanít motyogja
ébredés előtt még az álom karjaiban
odaadóan tűri hogy a nap első sugarai
az önfeledtség utolsó morzsáit is
lecsipegessék az arcáról felkel beágyaz
megeteti az ágya alatt menedékre lelt
angyalokat rendbe szedi a sminkjüket
kifésüli a hajukba ragadt fénycsimbókokat
lecsutakolja a lábukat Isten szeretetéről
énekel nekik naphosszat vacsora után
csillagport kever az italába csendre
inti a mosogatóban egymás ellen
tüntető edényeket belehallgat
a könyvespolcok duruzsolásába
megágyaz lefekszik megadóan tűri
hogy a magány kiéhezett teste a testére
fonódjon áthentergi vele az éjszakát
temellettedelaludninemlehet énekli
neki altatóul rég világosodik mire át
mer vonulni mellőle a másik szobába
minden élet a halálra tanít motyogja
elalvás előtt már az álom karjaiban

2013. szeptember 2.

(A kép forrása: http://lauradenhertog.com/blog/35265/art-inspiring-art-with-a-little-mythology-thrown-in)

Laura den Hertog "Morfeusz karjaiban" című olajfestménye

Laura den Hertog “Morfeusz karjaiban” című olajfestménye

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    ismerős élethelyzet(ek)… jó megoldás, hogy keretbe zártad a szépre írt hétköznapi dolgokat.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Az a csillagpor azért nem semmi — kárpótlásnak sem. 🙂

Vélemény, hozzászólás?