A hiábavalóság ívjárata

földön ülök iszom és kiszáradok és iszom
elfolyik tőlem a víz és kiszáradok forrásnak
tűnök isznak és kiszáradok és iszom az
élet varázsigéit próbálgatom ők-én én-ők
ők-ők én már nem és már nem én ki tudja
volnék-e igazi és melyik gubbaszt a földön
a víz vagy a szomj nélküli gondját viselem
mindkettejüknek a vihar kipattanásának
pillanatában felülről érkező folyó tenger-
fekete és nehéz napok üledékétől terhes
odakint vajúdik az ég ülök a földön falak
tetők és vészkijáratok mögött az áradó víz
elfolyik kiszáradok és iszom és kiszáradok

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “…ki tudja
    volnék-e igazi és melyik gubbaszt a földön
    a víz vagy a szomj nélküli”

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      …nincs válasz…

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Már a címtől hídba mentem 🙂 wow! és aztaaaaaaaaaaa!

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Világért se bohóckodnám el, de az ivás fontos.

Vélemény, hozzászólás?