a fogalmazás szerkezete

bevezetés

tovaszáll a madár
dalában benne már
amiért ide érkezett

elnyargal a szél
a virágok nyelvét
nem tanulta meg

csitul az eső zenéje
az árokban hömpölyög tovább
koravén ibolyák hallgatják

tárgyalás

napok árnyéka zuhan
a Tó tiszta tükrére
öregesen nyögdécsel a táj

köddel kacérkodik
a gyenge napsugár fákban
szívekben élet szédeleg

a templomkertben
mint félvak koldus
hunyorog az utcalámpa

virraszt a kert
a hajnal első sugarára
utolsó virágait kitárja

befejezés

cseppet sem változik semmi
csak egy ősszel több
sóhaja légbe szúrt rajzszög
szemüveg nélkül már nem lát-
ja a fizetési felszólításokat

túl nemzésen-szülésen-
szoptatáson-elengedésen
része a nagy egésznek
a semmirekellő eltartottak körének

álmában diadalittasan
körbetáncolja a villámsújtott
szilvafához kikötött fájdalmait
már nem fél semmitől tudja

örökké ott lesz a vézna virágok
élni akarásában a kenyér illatában
szerelmek testi igazában
a szabadság utáni vágyban
az azelőttben az azutánban

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Jól tudja, drága Mari, örökké ott lesz.
    A Vers által pedig már most, életében is ott van…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm mindenkori figyelmedet, Tibor.

  2. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “örökké ott lesz a vézna virágok
    élni akarásában a kenyér illatában
    szerelmek testi igazában” Nem mondhatná senki szebben, Drága Marim…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, köszönöm, hogy hűséges Olvsója vagy az alkoTÓháznak, köszönöm, hogy nálam is jártál, hogy rád találhattak gondolataim. ölellek!

Vélemény, hozzászólás?