öt percnyi ébredés tíz a kávé
ugyanott kopik a szőnyeg minden reggel
szitává bomlik lassan áttetsző a padló
pontosan érkező villamos a fésületlen nővel
és celinedionnal a fülben norah jones
jelez ajtó nyit leszáll megint esik
vergődés délig kettőig holnapig csak
szerdáig bírd ki onnan kifelé esik megint
sehol egy leszakadt gomb téves kapcsolás
hétvégén töröl majd újra tölt olcsó vörös
meg az a szőke is kizökkent olyankor
húsz is a kávé

újabbat srófol a napfonadékon
feszül a bírás szűk határa húsz ötven hetven
közöttük elkopik szőnyeg ideg ízület
marad a tíz tűnik a kávé ennyi időt
a vérnyomáscsökkentő is elvesz majd
kiszámítható szívritmuszavar
nincsen több mélységi mámor se
vörös se szőke se fekete
a fésületlen nő fiatalabb talán de már
nem jár a villamos rég lejárt menetrendbe
csavarodik és ősz és csörög a vekker olyankor
húsz is a kávé