Tűnődik a táj. A hajnal halvány
páranyalábokba gyűjti az időt. A gyep kopott
bundájú, utcára vert kutya, fűszálak között hamis
szabad jelzés a fény. Egérutat ad a reggel,
oxigént cserél légszomjas sejtjeimmel Tovább →

legjobban a költemények szeretik
a tájat hajnalban kötelékrepülésben
szállnak a város fölé kivallatni az
utakat Tovább →

anyád a hallgatás. apád árnyék.
nővéred a szó. fivéred a fény.
te a magány. Tovább →

Ki tanúskodik majd fájdalmaitok ellen? Hiszen
sorra veszítitek el a jólelkűeket! Jobbá lesztek
egy nyitott sír láttán, amiben barátotok teteme
mellett imádkoztok? Vagy féltek talán változni Tovább →

fáziskülönbség miatt feltételezett hiba:
egy kép a múltból. kéz a kézben valakivel.
mindketten senkié. Tovább →

ha sokáig nem tartózkodik otthon az ember
csatornaszag szivárog a házba kisajátítja
a tárgyak közötti légüres tereket Tovább →

már születésünk napján
megfertőződtünk a haláltól Tovább →

ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű
álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó
embereknek Tovább →

Ne félj
ez a hirtelen jött tavasz
hanyatt dől majd
nádkévék feldúlt piramisába
bámész bárányfelhőkkel néz farkasszemet Tovább →

úgy él, ahogyan ír és úgy ír, ahogy él.
úgy tisztel másokat, hogy magatartását
a magának megadott tisztelet irányítja. Tovább →