Egy adott pillanatban sorsoddá válik a gondolat.
De hirtelen eltűnni látszik. És akkor fájni kezd
benned a táj, a póráz nélkül csavargó utcák, Tovább →

Tovább →

Tovább →

érzem a forró levegő vibrálását
           érzem a perzselő homokot a lábujjak közt Tovább →

Tűnődik a táj. A hajnal halvány
páranyalábokba gyűjti az időt. A gyep kopott
bundájú, utcára vert kutya, fűszálak között hamis
szabad jelzés a fény. Egérutat ad a reggel,
oxigént cserél légszomjas sejtjeimmel Tovább →

elmondanám, ami fáj,
de mihez kezdenél ezzel,
inkább ölj meg két kezeddel,
vagy fojts meg száddal Tovább →

legjobban a költemények szeretik
a tájat hajnalban kötelékrepülésben
szállnak a város fölé kivallatni az
utakat Tovább →

nézd
a hangyák mozgása
ITT
céljuktól eltolódik Tovább →

Mit tudtam én, hogy lehetne más is,
mint háziszappan, s hogy szalámis
zsömlét is esznek Tovább →