az utat kémleli az egyik…

éberebben mint őrök az eget
dereka mindig felövezve
elejtett szavai mint a földbe
gyökerezett évszázados
kövek felszedhetetlenek
a vágyai kitakart csecsemők
és már jönnek a patkányok
lerágcsálni róluk a jövőt

unja a színeket a másik
a kabát belsejét hordaná kívül
és a legszívesebben háttal járna
hogy fordítva viselhesse önmagát
mint a baseballsapkát a rapperek
búvárfelszerelés nélkül merül
a mélybe képes a talpáról a feje
tetejére állítani a jéghegyet

Kategóriák: Vers.

Egy hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Portrék a psziché kútjának mélyéről.

Vélemény, hozzászólás?