kétszemélyes

szerelem, mondom. kollektív szerződés, mondod,
amivel beutazzuk kettőnk köztársaságát. jössz,
féligazságokkal mint az újsághírek. jössz mint
a bizonytalan kimenetelű időjárás előrejelzés.
slágergyanús melódia búgsz a hanghullámok
durva szövetében.

íriszed zöld tavaszában a lelkesedés lombosodik,
de szavaid esőraszteréből kinő a tétovázás obeliszkje.
gyötrődéseidet bőröm alá lődözöd mint magjait
a megvadult virág. suttogásod a csönd óráját teremti,
ahogy ölelkezésben vonagló testünk a holdat.

farkas-szürke felhőfalka fölött égi bója
elérhetetlen messzeségben ring a holnap.
higgadt tekintetű hajnalunkból elszabadulnak
az álmok és a Tó fénylőn fölpördülő hullámain
lebegnek mint sárguló fotók.

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Lucskai Vincze szerint:

    “higgadt tekintetű hajnalunkból elszabadulnak
    az álmok” ilyen csodálatos gondolatokat, valóban a “higgadt tekintetű hajnalok” során vetsz papírra? 😀

  2. Pethes Mária szerint:

    Igen, Vincze… általában hajnal 3-5 között kelek, elégszer bambultam a higgad tekintetű hajnalokba. 🙂

  3. Vékony Andor szerint:

    az álmok vége álmos ásítás, de a hajnalok mindig hoznak valami újat.

    1. Pethes Mária szerint:

      Andor, köszönöm, hogy jöttél, olvastál, szóltál 🙂

  4. Bátai Tibor szerint:

    Minden obeliszk ledőlhet (sőt, ledönthető), drága Mari…

    1. Pethes Mária szerint:

      n nem vagyok ellene az emlékműveknek, ha az nem bántó másokra nézve, ha az arra emlékeztet, hogy amiért állítódott, az fontos része volt az élet(e)nek. 🙂 köszönöm mindenkori figyelmedet, Tibor.

  5. Marci szerint:

    O.k. Így van, csak nehéz bármit ebben a stílusban “hozzászólni”. Versed nem tűri a hétköznapit, pedig az egyszerű valóságról szól. A szószátyárságot mivel, ha nem is egy fekete lyuk, de erősen koncentrált. Hagy legyek hát kissé – jobb híján – kötekedő, nem igazolja bizonyos fokig a “furcsa idők” általad említett legjobb költőit?

    1. Pethes Mária szerint:

      Kötekedésed is derűt adó, drágaMarciAkiFeri 🙂 (bocsánat, hogy csak most találtam meg). Úgy vélem, a “furcsa idők” áltlaam említett legjobb költőinek nincs szükségük az én igazolásomra 🙂 Ölellek!

Vélemény, hozzászólás?