Vékonyka szálra ül az ég,
pehelynyi lakk, a szirma kék,
a tavasz széléhez simul,
s bár illata tonnányi súly,
egy nyíló pillanat alatt
szétröpködik a madarak,
s a fűszálak közt szétterül,
búján és szemérmetlenül.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
pontosítom:….pehelynyi lak, a szirma kék….
“buján és szenmrmetlenül”
Ide érzem az illatot, Barátom. 🙂